Szülés, születés, dúlává válás

Ha már újra és újra szóba került a dúlaság, akkor elkezdem szépen, az elejéről a történetet :) Aztán hogy ne szenvedjen senki hiányt a részletekben, időről időre közzéteszem a következő lépéseket, mígnem egyszer csak el fogunk jutni a jelen pillanatig :)

Nocsak, megint egy utazás ;)

Már az én születésem is kalandos volt, ugyanis a kiírt időponthoz képest 20 nappal késbb indultam napvilágot látni. A kórházban aztán édesanyám 12 órányi vajúdás után a szülésznő tanácsára zuhanyozni indult, aminek a vége az lett, hogy majdnem a zuhanytálca kövére érkeztem :) De egy frissen szült mama segítségének hála eljutottunk a szülőszobáig, és 3000 g-mal és 53 cm-rel megérkeztem. Végre :) 

Néhány évre rá megszületett a legnagyobb öcsém, majd a középső, s mire a legkisebb is úton volt, addigra már lassan felnőttem. 18 éves voltam, mikor egy hűvös decemberi napon minden második óráról hazaszaladgáltam a gimnáziumból, ugyanis Anya vajúdni kezdett. Mindenképpen mellette akartam lenni. Csak látni, érezni Őt, vigyázni Rá! Finom révületben telt az egész nap. Otthon tett-vett, én pedig vele akartam átélni a Csodát. 

Hosszú órák teltek el, és 15 órányi hullámzás után bementünk Szegeden a kórházba. Piszok szerencsém volt, és az ügyeletes orvos megengedte, hogy az Apám mellet én is ottmaradhassak a szülőszobán. Az utolsó tolófájásig fogtam Anya kezét. Olyan szép volt akkor!

Mikor az orvos segíteni érkezett, el kellett hagynom a szobát, s kívül izgultam, hogy minden rendben legyen.. Így is lett! :) S én akkor tudtam, hogy Ez az az élmény, aminek a közelében szeretnék lenni. Egész életemben.