Minap egy nagyon érdekes előadáson voltam, aminek témája (statisztikák szerint) az egyre több nőt érintő mellrák volt. Ezzel párhuzamosan kezdtek a facebookomon a különböző elutazásokról szóló postok és üzenetek körbevenni.
Régi, sok oldalról körüljárt téma, mégis valahogy azt tapasztalom, hogy a nők fejében káosz van, sőt, mi több, legtöbbször csupán a félelem, pontos információk nélkül.
A pénteki előadást egy fiatal doktor nő tartotta, aki maga is érintett a mellrák témájában, 1 éve diagnosztizálták nála a kórt. Izgalmasan, 2 oldalról közelítette meg saját történetét, de azt hiszem, végeredményben inkább az orvos szólt belőle, mint sem az érintett nő.
Nézzünk akkor először is néhány tényt, ami elhangzott a témával kapcsolatban:
- Korai diagnózis esetén az 5 éves túlélés esélye 95%
- Magyarországon évente 6-7 ezer új diagnózis születik mellrákra
- rizikó faktorok:
- női nem
- 55 év felett
- első terhesség 30 éves kor felett
- genetika - első fokú rokon érintettsége esetén 2x-es rizikó
ezeken nem különösebben tudunk változtatni...
amiken viszont igen
- túlsúly - a menopauza után a túlsúly fokozza a rizikót
- alkoholfogyasztás (napi 1 egység felett)
- dohányzás - passzív dohányzás menopauzában
- mozgásszegény életmód
- a több mint egy évig tartó szoptatás csökkenti a kockázatot
(És ekkor még semmilyen lelki tényezőt nem vettünk figyelembe...)
Az első dia biztatóan azzal kecsegtetett:
"Meg tudom előzni a mellrákot"
De vajon mit is jelent ez?
- Egészséges életmód (??? - a mai világban mindenkinek egyéni szuverén joga eldönteni, mit tekint egészségesnek és mit nem... eszik húst vagy nem, eszik gabonát vagy nem, krumplit, tejet, tojást, szóját, hüvelyeseket, mit iszik és mennyit, mennyit mozog, mennyit stresszel, hogyan gondolkodik(!) stb... de tény, hogy nem árt az egészséges életmód :) az meg, hogy melyik trend szerint... ha valaki tudja a tutit, szóljon nekem is ;))
- Rendszeres fizikai, orvosi vizsgálat (lányok! ha tudtok mesélni arról, hogy a Ti nőgyógyászotok, esetleg háziorvosotok (?) az éves szűrésen mennyire vizsgálja a melleteket, nagyon hálás lennék! A legtöbb tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy - Budapesten legalább is - jótékony homály fedi a fedetlen keblek vizsgálatát. Mi lenne, ha csinálnánk egy pozitív nőgyógyász listát?)
- Rendszeres szűrővizsgálat (mammographia... (jajj :( ), UH (a doktor nő szerint egyáltalán nem megbízható), MRI (Magyarországon nehezen elérhető, és állítólag sok a fals eredmény...)
- Mell rendszeres önvizsgálata - ez a kedvencem.
- Kinek?: 20 év felett mindenkinek
- Mikor?: menstruáció után 2-4 nappal, vagy ha már nincs menzesz, akkor havi 1x
- Hogyan?
- csípőre tett kézzel a tükör elé állva megnézni (szimmetriája, alakja, mellbimbók...)
- háton fekve megvizsgálni (egyik kart behajlítva a fej alá tenni, s a másik kézzel körbevizsgálni a mellet)
- a kulcscsont árkot is meg kell vizsgálni
- álló helyzetben meg kell egy kicsit nyomni a mellbimbót, nincs-e rendellenes váladékozása
Lányok! Ez így horror! És ezt javallják 20 éves korunktól fogva, amíg boldogan élünk...(avagy élhettünk volna, ha nem féltünk volna 60 éven keresztül, hogy rákosok leszünk)
Mit szólnátok inkább ahhoz, ha azt mondanánk, hogy minden este, amikor a zuhany alá álltok, és végigdörzsölitek hab testetek, akkor azt az 5 percet tényleg magatokra szánnátok, hogy megszólítsátok minden testrészeteket?
Onnan kezdve, hogy amikor megnyitjátok a vizet, és az első cseppek érik a bőrötöket, megéreznétek, milyen jól esik. Amikor kinyitjátok az olajat/tusfürdőt..., megéreznétek az illatát, a tapintatát, és elkezdenétek a szokott rend szerint megmosni magatokat, akkor azt odafigyeléssel, szeretéssel csinálnátok? Talán még egy-egy szép, biztató gondolatot is hozzá lehet gondolni. És amikor a melleiteket mossátok, akkor időzzetek egy kicsit rajtuk, jól esik nekik a törődés! Masszírozzátok körbe, szeretgessétek meg egy kicsit, ismerkedjetek velük. Annyi minden van bennük! S ráadásul mint mi magunk, ők is egész életünk során változnak. Nem egyformák tizenéves korunkban, a ciklusunk elején, a közepén, és a végén, amikor várandósak leszünk, amikor szoptatunk, amikor szeretkezünk, hízunk, vagy fogyunk, szeretjük őket, vagy megfeledkezünk róluk.
És igen, más akkor is, amikor beteg a mellünk.
Hirtelen beugrott a kép, hogy a bejegyzés olvasása után elmesélitek férjeiteknek, hogy innentől fogva minek a jegyében fog telni a tusolásotok, és látom magam előtt az arcukat, s a következő képet, hogy soha többet nem akarják majd kihagyni a lehetőséget, hogy nézzenek Benneteket tusolás közben :D Gyanítom, hogy a szexuális életetekre is remek hatással lesz (aztán alkalomadtán tudjátok, hol találtok dúlát :P)
Végül egy maximálisan a témába vágó könyvajánlóval zárnám hosszúra nyúlt bejegyzésemet.
Hoppál Bori - Kebelbarátnők c. könyvét ajánlanám Nektek!
Olyan sok szépet és jót tudnék mondani Boriról is, a könyvről is, nem is tudom, mivel kezdjem.
Boriról sokat fogok szót ejteni. Mindazt, amit tudok, nagyrészt Neki köszönhetem :) (ezúton is hálás köszönet mindenért <3 )
A könyv is szívem csücske. Igazi vallomások, Igazi Nők szájából.
Van benne fiatal lány, öreg néni, szoptatós anyuka, megműtött cicijű lány, daganatos történet, szeretett keblek és szégyent őrzők...
Szóval pont olyan sokszínű, mint a valóság!
Ajánlom szeretettel a figyelmetekbe, a facebookon is megtaláljátok!
http://www.facebook.com/pages/Kebelbar%C3%A1tn%C5%91k-mellbesz%C3%A9lget%C3%A9sek-n%C5%91kkel-n%C5%91knek/116852565048823
Most zárom soraim, és nagyon várom a gondolataitokat, hozzászólásaitokat, kérdéseiteket, ötleteiteket :)
Jó fürdést kívánok Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése