Mi lészen a dúlatojásból? :)

Dúláskodni nem csak szüléseknél lehet!
Hihetetlen, de azt vettem észre, hogy ha egy barátnőmet elkísérem vásárolni, ott is dúla vagyok. Ha az Anyukámnak segítek jó kérdésekkel megtalálni a maga válaszait, akkor is dúla vagyok. Ha a szerelmem van elkenődve, vagy gondok vannak az életünkben, ott is megrázom magam, és dúla tudok lenni. Barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel, születésnél, halálnál, szerelemnél és válásnál, mindenhol dúlák vagyunk.
Innen jöttem rá, hogy a dúlaság nem csak "egy szakma", hanem egy minőség. A női lét egyik legkifinomultabb, legérzékenyebb minősége. Nagyon hálás vagyok az Életnek, hogy efelé terelt engem :)

Mérhetetlen figyelemről, odaadásról, tudásról tettünk tanúbizonyságot szombaton, komoly vizsga keretein belül a dúlákkal!

Amióta kis dúlatojásokká lettünk (másfél évvel ezelőtt), folyamatosan képződtünk tovább Emőke által gondozott műhelyeken. 

Havonta találkoztunk egy teljes szombat erejéig, és a "nagyon női" :) nyitókörökön túl mindig fokozottan ügyeltünk a szakmai fejlődésünkre. 

Ennek a gyümölcse érett be szombatra. 

Mindenki ünneplőbe öltöztette testét-lelkét, és Emőke szigorú, de nagyon igazságos színe előtt kellett felelnünk tudásunkkal. 

Először egy írásbeli tesztet kellett kitöltenünk (jaj, akkor jöttem rá, hogy én hogy imádok tesztet írni! Azok a pillanatok, amikor a kérdések eljutnak az elmém rejtett szegleteibe, és válaszokat szednek elő! hú, az valami fantasztikus érzés :))), majd annak kiértékelése után mindenki szituációt húzott, amiről aztán a többiek előtt el kellett mesélnie, hogyan segítene a mamának, papának, családnak, ha éles lenne a helyzet. 

Nagyon okos válaszok születtek, élmény volt mindenkit hallgatni!

S amennyire nagyon szoktam izgulni a szóbeli vizsgákon, itt annyira azt éreztem, hogy akár hibázhatok is, mert maximális biztonságban vagyok, és ha kiderül, hogy valamit (még) nem tudok, az nem hátrány, hanem a többiek válasza, Emőke korrigálása mind engem gyarapít. Ez mélységes nyugalmat szabadított fel bennem. 

Ennek jegyében mindannyian szépen, sorban levizsgáztunk :) 

Igazán büszkék voltunk magunkra :)

Aztán volt ajándék átadás, őszinte vallomás, ölelkezés, és sok nevetés, és végül testületileg, érett dúlákként (nem kis feltűnést keltve:)) bevonultunk a Szt. Imre kórházba, ahol megdúláztuk az egész szülészetet :) 

Végül együtt lazítottunk a tavaly végzett lányokkal, és nagyon vidám estét csaptunk (sajnos a részletek szigorúan titkosak). Arról viszont nagyon őszintén beszámolhatok, hogy azok a nagyon különböző nők, akik 1,5 éve a dúlaságra adták a fejüket, szívüket, kezüket, szerintem még nem is tudták igazán, mit vállaltak. Kemény munkát, sok tanulást, önismeretet, csoport-terheket, alázatot és folyton nyitott szíveket kíván ez az út. 

Egy percig sem bántuk meg!

Az a sok dúla, aki hangos tojáshéj recsegések közepette kidugta a fejét a világba, mind őszinte, büszke, igazi asszonyok. Támaszai a többi nőnek, anyáknak és apáknak, orvosoknak és bábáknak, és nem utolsó sorban: egymásnak. 

Mit érzek most sós könnyeim függönyén keresztül?

Hogy dúlának lenni a legjobb dolog a világon!