Fogtuk magunkat, és Gergővel és Zsombival (nyakig begombolkozva ugyan), de engedtünk a hívásnak. Mivel ritkán találkozunk, ilyenkor rövid idő alatt mindent gyorsan meg kell beszélnünk az élet nagy dolgairól.
Imádom, ahogy a két fiú kommunikálni képes!
Persze a legfontosabb témával kezdtünk: diskurzus a Legókról. Igen érdekfeszítő számomra a rengeteg -számomra az ismeretlenség homályából kibontakozó - karakter által meghatározott világról hallani! :) De nem ám egymás szavába vágva mesélnek! Kinek-kinek megvan a kedvence, s így a hozzátartozó története is. Így aztán ha az egyik elmesélte a sajátját, szól a másiknak végtelen szeretettel: most Te jössz. Olyan imádattal hallgattam őket! :)
Nagy meglepetésemre egyszer csak kifogytak a szóból.
Ekkor tettem fel a nagy kérdést: Szerelmesek vagytok-e valakibe?
Neeeeem, nem!
Őszintén meglepődtem.
Kérdeztem, van-e szép lány az osztályban, ovis csoportban... Egyhangú Nem-et kaptam jobb és bal oldalról.
Hm...
Zsombi aztán elárulta, hogy ő bizony szerelmes volt egy lányba.
Felcsillant a szemem! Faggatni kezdtem drága 5 évesemet:
Hogy nézett kis az a kislány?
Arca a távolba meredt, kis mancsának szorítása alább hagyott...
Nagy Sóhaj..., s belefogott:
A Réka... már elballagott az oviból.....
Sárga haja van....
És kék szeme, mint a tó .... (-végem volt)
És zöld a ruhája...
Romokban hevertem! Egy lovag, egy hősszerelmes, egy áááááá! Kis híján megzabáltam. Gergővel néztünk egymásra, szerelmesen a világba, és tovább sétáltunk játszani.
Otthon aztán, a gombás gnocchi feledhetetlen íze mellett nem álltam meg Anyáéknak elmesélni a szerelmes történetet....
Valahogy így kezdődött:
- Anya! Zsombi elmesélte, hogy szerelmes volt egy lányba!
- Igen? A Rékába?
Oh, mondom, helyben vagyunk! :)
- És képzeld, elmesélte, hogy nézett ki a kislány! Sárga haj, kék szeme, mint a tó és zöld a ruhája.....
- Valóban? Én határozottan barna hajú, sötét szemű kislánynak találtam a Rékát...!
Imádom a családomat :)
de édes,valószínűleg a kislány egy tündér lehetett...
VálaszTörlésA Zsombinak a legszebb arcát mutatta , a világnak meg csak a gyermekit:)
Tudtam én,hogy léteznek:)))
Csak a felnőttek már nem figyelnek fel a tündérekre,kényelmesebb csak úgy éldegélni,mint a saját tündéreinkre időt pazarolni...
no mind egy,lehet,hogy most ezt csak én értem.:)
puszi
Drága Bogi!
VálaszTörlésLátom, elért Hozzád a történet üzenete :)
Ezek szerint még Te is képes vagy látni az tündérkéket ;)
Ez nagyon kedves történet volt! :) Amikor hasonlót hallok, nem búsulok annyira, hogy Hanna mennyire gyorsan nő. Annyi gyönyörűség vár még ránk, míg kisbabából kisgyerekké cseperedik! :)
VálaszTörlésAdri Drága :)
VálaszTörlésEgy percig se búsulj!
Dúlaként azért is szoktam hangsúlyozni, hogy tessék nagyon sokat babázni, mert
1. szeretéssel nem lehet elrotani a babákat :)
2. olyan gyorsan eltelik ez az édes időszak, hogy utólag az ember már nagyon bánja, ha nem használta ki.
De az is tény, és való, hogy az utána következő időszak is annyi csodával van tele, hogy nem győznek a szülők betelni vele :)
Tündéri bejegyzés:)
VálaszTörlés